Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Lovaglás terepen

2012.02.28

A terepen számtalan dologtól a ló váratlanul megijedhet, és ijedtében megugorhat, vagy megiramodhat a ló. Ilyenek elsősorban a vadak: egy felrepülő fácánkakas, vagy a bozótban megugró őz rettenetes ribilliót tud csinálni a lovak között. Veszélyes a kerékpáros, netán a gyalogos, ha mondjuk lobogó piros esőkabát van rajta, a tanyák körüli kutyák, egy kidobott zsák, szemétkupac (sajnos van belőle bőséggel), vagy egy erdei motoros, autós. Éppen ezért terepen ha hosszú száron lovagolunk, akkor is legyünk folyamatosan érintkezésben a ló szájával, és ne legyen a szár odadobva.

Vannak olyan lovak, amelyek - különösen ha nagyon pihentek - a szabad terep láttán azonnal kemény szájúvá válnak, állandóan törnek előre, és próbálnak elrohanni. Mások jókedvükben bokkolnak, játszanak. Van olyan ló is, amelyik nem bírja elviselni, ha másik ló megy előtte, de ha az élre állítjuk, azonnal megnyugszik. Van, amelyik viszont az élen nem mer menni, de a másik után szépen nyugodtan elmegy. Ezek a ló egyéniségétől függenek.

Ilyenkor a lovaglás nem zárt környezetben, lovardában, fedeles lovardában, karámban történik, hanem kint a terepen, a természetben. Ez adja a szépségét, és egyben ez határoz meg néhány olyan írott vagy íratlan szabályt, amit érdemes szem előtt tartani, elsősorban a balesetek megelőzése érdekében.